– Mi? Ez igaz, és annyira büszke vagyok rád!

Csintalanul rám mosolyog, és én pontosan tudom, hogy ott tart, ahol akart.

– Akkor játszhatok videójátékokkal, ha már egyszer ilyen matekzseni vagyok?

Tudtam. Már előkészített mindent.

Sóhajtok. – Jó, de csak egy órára.

Felrohan a lépcsőn, és újra meg újra köszöni, amitől közben elmosolyodom.

– Szia, Maria. Szabad vagy, mehetsz – mondom a dadánknak, mik