Felfelé nézek az égre, mielőtt megnyugszom. Most aztán pont nem hiányzott a stressz.

– Sziasztok, Christine, szia, Emma – mondom visszafogott hangon.

Ma nem akartam drámázni. Úgyhogy igyekeztem a lehető legudvariasabb lenni, aztán kivonom magam ebből a helyzetből.

Christine gúnyosan felhorkant, de nem figyelek rá. Emmára koncentrálok. Még mindig ott a kötés a vállán. Látva eszembe jut az a nap. Ah