Küzdök, de végül letérdelek előtte.

– Édesem, mi a baj? – kérdezem gyengéden, miközben lágyan megérintem a karját.

Abban a pillanatban, ahogy meghallja a hangom, rám veti magát. Karjaival átöleli a nyakam, és úgy kapaszkodik, mintha az élete múlna rajta. A puha szőnyegre huppanok, és végül a karjaimban ülve találom magam.

– Kicsim, beszélj velem… – könyörgöm, miközben a hátát simogatom.

– É-én egy