"Ava, ébredj, kész a vacsora." A hangja kiránt a álmaimból.

Nem volt valami jó álom, de nem is volt rossz. Azok közé tartozott, amik zavart hagynak maguk után, és homályos képeket arról, amiről álmodtál.

"Iris?"

"Ne aggódj. Felébredt, adtam neki egy üveget, és visszaaludt," válaszolja, a szemei az enyémet keresik.

Bólintok, majd félretolom a takarót, és felkelek. Nyújtózva érzem, ahogy a csontjaim