A szívem megáll, ahogy rám zuhan a félelem, hogy mindenre emlékszik.

– Mondd, mi a baj, Ava; nem tudok segíteni, ha nem tudom, mi a baj – könyörgök neki.

További könnyek gördülnek le az arcán. Fájdalom és sértettség árnyékolja be a szemét. Szó szerint összetöri a kibaszott szívemet így látni.

– Emlékeztem valamire – kezdi, mielőtt úgy kezd el nevetni, mintha megőrült volna. – Tudod, meg akartalak