Emma.

– Ki kell jönnöd ebből a szobából, Emma. Nem töltheted a napjaidat ebben a putriban – mondta anya, de én rá sem néztem, a tekintetem a szomorú sorozatra szegeztem, amit néztem.

Az ágyamban ültem, még mindig pizsamában, rágcsálnivalókkal körülvéve a paplanomat. Különféle italaim voltak és egy doboz fagyi, amibe éppen belefojtottam a bánatomat. A függönyeim be voltak húzva, elzárva a napfényt,