Egy darabig bámulom. Aztán leveszem a kesztyűimet.

– Na, mit csinálsz? – Mintha szórakoztatná, amit teszek.

– Hát, te vagy a tanárom; ha szerinted jobb puszta kézzel, akkor azt fogom csinálni.

Követem, amit csinál, és összekeverem a földet. Nem tudom, hogy csak a föld van-e a puszta kezemben, vagy ő van mellettem, vagy mindkettő, de valami béke száll meg. Könnyűnek és légiesnek érzem magam, mintha