– Beszélj velem – sürget gyengéden.

Nagyot nyelek. Nem mondhatom el neki. Ezt nekem kell cipelni. A szégyenem. A terhem. Velem együtt lesz eltemetve. Senki sem tudhatja meg soha, milyen királyi módon csesztem el.

– Semmi – hazudom, és letörlöm a könnyeimet. – Csak... ilyen napom van.

A csend, ami ezután következik, túl hosszú. Egy pillanatra azt hiszem, letette. Aztán újra megszólal, halkan és óva