"A rohadt!" Tudtam, hogy nem kellett volna beleegyeznem ebbe a vacsorába. Semmi más, csak a türelmem és a lélekjelenlétem próbája, mióta Noah belépett azon az ajtón.

Gyorsan elfordítom a tekintetem róla, és arra a lányra összpontosítok, aki elégedetten fekszik a mellkasomon. A szívem hevesen dobog, és remélem, nem hallja.

Tudom, miért bámul rám Noah így; nem akar engem a közelében a gyerekeinek. V