Az állkapcsom fáj az összeszorítástól, de a mellkasomban égő érzés csak egyre forróbbá válik, szétterjed, mintha tűz lenne a bordáim alatt. Az enyémek. Chloe-é és az enyémek. És mégis úgy mosolyognak Sierrára, mintha valami áldás pottyant volna az ölükbe. Mintha ide tartozna.

Pedig nem, mert ő nem más, mint méreg.

– Apa? – Nova apró ujjai újra megrántják a kabátomat. – Ott lehetünk, amikor Sierra