Még mindig zaklatott vagyok, percekkel a baleset után is. Összecsuklottan ülök az egyik recepciós széken, a szívem vadul kalapál, a kezem remeg, az elmém pedig nehéz attól, ami majdnem megtörtént.

– Hé, jól vagy – mondja Carl gyengéden. – Biztonságban vagy.

Ezek a szavak megnyugtatóak kellene, hogy legyenek, de a félelem úgy tapad rám, mint egy második bőr. Feszül a mellkasom, a gondolataim össze-