Nevetés tölti be a levegőt. A nap melegen süt az arcomra, ahogy lökdösöm a kis hintát, kezemmel egy aranybarna, kócos hajú, pufók arcú kisfiú hátát támasztom. A nevetése visszhangzik az udvaron, egy hang, amiben örökké élhetnék.

– Magasabbra, anya! Magasabbra! – visít fel, izgatottan rugdalva apró lábait.

Felnevetek, a szívem dagad, ahogy erősebben lököm. – Érinteni fogod az eget, édesem!

A neveté