Névtelen.

Öklömmel az asztalra csapok, a hang végigverődik a félhomályos szobán. A pohár megremeg, és néhány papír a padlóra libben. Fáj az állkapcsom, olyan szorosan csikorgatom a fogam.

– Még mindig él – köpöm a szavakat. – Hogy a francba lehet még mindig életben?

A velem szemben álló nő összerezzen. Lehajtott fejjel áll, kezeit úgy szorítja ökölbe, mintha megpróbálná egyben tartani magát.

– Nem