Egy ideig Lilly és én csak ülünk ott, mindketten a gondolatainkba merülve. Kint egy madár csicsereg, amitől kissé összerezzenek.

Lilly végül kifújja a levegőt, és végigszánt a haján. – Tudod, Sierra – mondja lágyan –, mondogathatod, hogy túl vagy rajta, de szerintem nem vagy.

Halkan felnyögök, és hátradőlök a fejtámlának. – Lilly, kérlek... Miért a fenéért nem tudod ezt elengedni végre? Belefáradt