Nevet, és néhány percig a hangja betölti a szobát, de aztán a semmiből megváltozik a hangneme.

– Örülök, hogy itt vagy. Szeretem, hogy itt vagy – mondja csendesen. – Hiányzik Anyu, de amikor te itt vagy, nem olyan szomorú minden.

A szavak mélyen belém hasítanak. A torkom elszorul, és nagyot pislogok, hogy visszatartsam a könnyeket, amik csípni kezdik a szemem. Lehajolok és megcsókolom a homlokát.