Nagyot nyelek, próbálom elfojtani a mellkasomban örvénylő zűrzavart.

– Csak maradj – mormolom; a szavaim karcosabbak a szándékoltnál. – Rendben?

Üres, humor nélküli nevetést hallat, amely egyenesen belém hasít. – Miért tenném, Noah? – A hangja remeg, de nem a félelemtől, hanem attól, hogy elege van. – Ez az egész hosszú távon nem egészséges. Stresszmentesen kellene élnem, nem pedig folyton a hátam