Hosszú másodpercekig meredek Jocelynra.

Az agyam nem hajlandó felfogni, amit az imént mondott. Olyan érzés, mintha egy vízben állnék, ami hirtelen jéghideggé vált. Tudom, hogy valami baj van, csak még nem jöttem rá, mekkora.

– A... meglepetésed? – ismétlem lassan.

Megdönti a fejét, a szeme csillog. – Mindig ilyen lassú vagy, vagy a mai nap kivétel?

Valami éles és csúnya dolog facsarodik meg durván