Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Fájdalom emészt, ahogy most őt nézem, miközben tudom, hogy miattam volt egykor olyan üres a tekintete… ez elviselhetetlen.
– Basszus – mormolom az orrom alatt, olyan görcsösen markolva a poharat, hogy az szinte a tenyerembe váj.
Valaha azt hittem, hogy ő járt rosszabbul... Hogy az engem ért sérelem és az elvesztésem volt az ő büntetése... És úgy kapaszkodtam ebbe a hitbe, mint egy páncélba. Az arr