Abban a pillanatban, ahogy belépek, látom, hogy anya és apa a nappaliban ülnek, pontosan ott, ahol korábban hagytam őket.

Anya tartása merev, a karját szorosan összefonja a mellkasa előtt. Apa nyugodtabbnak tűnik, de az arcán lévő feszültséget lehetetlen nem észrevenni.

Anya szeme azonnal rám szegeződik, amint belépek. „Mégis merre a fenében jártál?”

Nem válaszolok.

„Sierra házánál voltál, ugye?”