Apa gyengéden belenyom egy székbe.

– Még nem veszítetted el – mondja halkan, de már nem akarom meghallani.

– De igen – csattanok fel, visszatolva a széket, miközben felállok és fel-alá kezdek járkálni. – Soha nem fog megbocsátani nekem. Kötve hiszem, hogy valaha is esélyt adna még egyet… Most már szerelmes Adrianbe.

Apa arcán egy pillanatra átsuhan a meglepettség, de gyorsan elrejti.

– Mondta is,