Sóhajtok, mert igaza van, de ettől még nem lesz könnyebb kikapcsolni a túlgondolásra hajlamos agyamat.

A kezébe nyomom a poharamat. – Fogd ezt. Pisilnem kell.

A szeme az arcomról a pohárra villan, mintha azt akarná kérdezni: „most komolyan?”.

Nem hagyok neki esélyt. Csak megfordulok, és a mosdó felé kacsázok, máris úgy érezve, mintha szét akarna robbanni a húgyhólyagom.

Miután végeztem a dolgommal