NOAH

Nem bírok megülni a fenekemen, bárhogy is próbálom.

Az elmúlt egy órában – talán több is volt, már elvesztettem az időérzékemet – apám irodájában voltam: ültem, álltam, fel-alá járkáltam, majd másodpercekkel később kezdtem előölről az egészet, mert az egy helyben maradás olyan érzés volt, mintha megfulladnék.

A szobában uralkodó csend sem segít, ahogy az sem, hogy minden egyes eltelő másodper