Egy örökkévalóságnak tűnő idő után kopogtatnak az ajtón.

Gyorsan felállok, és kinyitom. A dada áll ott az ikrekkel, akik mindketten olyan vidámnak és izgatottnak tűnnek, ami szinte oda nem illőnek hat ezen a helyen.

– Kint megvárom önöket – mondja halkan a dada.

Bólintok, és lenézek rájuk. – Legyetek óvatosak, jó? Sierra még mindig sérült.

Lelkesen bólintanak, és már próbálnak is elsurranni mellet