Egy pillanatra minden megáll, még a saját szívverésem is. A sokk úgy csap át rajtam, mint egy szökőár, amit nem láttam jönni. Semmit nem hallok, csak a fülzúgást és a szívem könyörtelen kalapálását.

Mély lélegzetet veszek, próbálom összeszedni magam, próbálom középpontba terelni a gondolataimat, de semmit sem ér. A szavai újra és újra visszhangoznak a fejemben, nem akarnak elcsendesedni.

„Rokonok?