„Egy részem reménykedett, hogy egy nap felbukkan, de ahogy Sierra nőtt, és még mindig semmi hír nem jött felőle, feladtam a reményt és a várakozást... Mélyre temettem a fájdalmat, és csak Sierra felnevelésére koncentráltam” – folytatja anya, a hangja halk, de kissé távoli.

Harper néni mély lélegzetet vesz, miután anya befejezte, mintha próbálná összeszedni magát, mielőtt megszólal.

„Tudod,” mondja