Stephan még csak rá sem pillantott Johannára. Jégbe fagyott hangon csak annyit mondott: "Menj ki."

Johanna megharapta az ajkát, egy pillanatig tétovázott, majd engedelmesen az ajtó felé fordult. Ám ahogy odaért, megállt, mintha eszébe jutott volna valami.

Szándékosan lágy és édes hangon megszólalt: "Ó, egyébként, Stephan, két órája hívtak. Mélyen aludtál, és nem akartam, hogy lemaradj valami fonto