– Persze, hogy az vagyok – mondta Yvonne, miközben belekóstolt a tortába. – Mert tőled kaptam.

– Nem tőlem van. A barátnődtől – javította ki Henry.

Yvonne forgatta a szemét. – Lyn neked adta, te meg nekem, szóval tőled van.

– Ennyire örülsz, hogy egy szelet tortát kapsz tőlem? – kérdezte Henry, felhúzva a szemöldökét.

Megnyalta a habot az ajkáról. – Igen.

Semmi sem tehet boldogabbá, mint kapni val