OLIVIA

Várom, hogy Apa lejöjjön, hogy kimehessünk a mezőre, ahol a kivégzésre sor kerül. Mivel még mindig nem jött le, felmegyek az emeletre, és bekopogok az ajtaján.

– Apa – mondom, miközben lassan kinyitom az ajtót, és ott találom, a kanapéján ülve, valamit nézve.

– Jól vagy, Apa? – kérdezem.

– Nem hiszem, hogy meg tudom csinálni – mondja gyenge hangon.

– Mit, Apa? – kérdezem halkan.

– Nem érzem