Gabriel szemszögéből

Clairessa előttem állt, az ajtót szorongatva, mintha épp azon tanakodna, hogy bevágja-e az arcomba.

Szeme elkerekedett, ajka kissé elvált, és egy pillanatra megláttam – a döbbenetet, a hezitálást, ahogy nagyot nyelt, mintha időre lenne szüksége, hogy feldolgozza, tényleg itt vagyok.

– Storm úr… – A hangja nyugodt volt, de az arca mindent, csak nem azt mutatta. – Mit keres itt?