Clairessa szemszögéből

Gabriel megérezte a bizonytalanságomat, és közelebb lépett, erős karjai átfonták a derekamat, mélyen magához húzva.

– Mi a baj? – A hangja gyengéd volt, mégis fürkésző, az arcára aggodalom ült ki.

Erőltetett mosolyt erőltettem magamra, remélve, hogy nem hallja a mellkasomban feltámadó pánikot. – Semmi… csak… nem számítottam erre.

– Tudom, megegyeztünk, hogy titokban tartjuk