Gabriel szemszögéből

Összeszorítottam az öklöm, hogy megakadályozzam magam abban, hogy valami meggondolatlant tegyek.

– Nem teheted – mordultam rá. – Adrian tökrészegen jött haza. És te… – A szemem összeszűkült. – Ittál?

Vetődve hátra dobta a haját, laza és kihívó. – Lehet.

Ennek a válasznak csak táplálnia kellett volna a már a mellkasomban fortyogó dühöt, és még közelebb kellett volna lökni ahhoz