Clairessa szemszögéből

Alig kaptam levegőt – gondolkodni meg aztán végképp nem tudtam –, ahogy felfutottam a lépcsőn.

Minden idegszálam égett, bizsergett és zsongott, ahogy Gabriel a falhoz szegezett, mintha az övé lennék.

Egy pillanatig… hagytam neki.

Nem – akartam őt.

A hőjét, az illatát, a testének súlyát, ahogy az enyémhez préselődött… Százszor, talán többször is elképzeltem már.

És most, hogy