Gabriel szemszögéből

Kirángattam Clairessát abból az isten háta mögötti ebédlőből, egy oldalsó folyosón át, el a díszes falak és a drága dekoráció mellett.

Csak egy eldugott helyre kellett vinnem.

A kezem szorosabban markolta az övét, mint szándékoztam, de nem rántotta el.

Amint befordultunk a sarkon, és találtunk egy halványan megvilágított, csendes zugot közvetlenül a csarnok mögött, megpördítet