Gabriel szemszögéből

Most keresztbe tett lábakkal ültem az ágy szélén, frissen felöltözve az egyik ingébe, miközben ő mögöttem állt, törölközővel szárítva a hajam, ugyanazzal a gyengédséggel, mint korábban.

– Nem kell ennyit aggódnod, Gabriel. Jól vagyok – motyogtam, félig a törölközőbe dőlve.

– Hm – mondta, nem köteleződve el. – Ma reggel kétszer hánytál, és majdnem elájultál a fürdőszobában. Boc