Clairessa szemszögéből

Nekidőltem a pipereasztalnak, a márvány hűvösen simult a tenyeremhez. A tükörképem lágyan ragyogott vissza rám, a hajam sima és dús volt a kifésült lokniktól, az ajkaim a szájfénytől csillogtak, a szemeim pedig még élénkek voltak a vacsora melegétől. Nem tudtam megállítani a kis mosolyt, ami a szám szélére kúszott. A vacsora tökéletes volt. Olyan régóta először éreztem, hogy