Clairessa szemszögéből

Egy halk, riadt felkiáltás, a legédesebb zene, amit valaha hallottam.

A mi babánk.

Visszadőltem az ágyra, átitatva a kimerültségtől, a testem remegett attól a kínzó fájdalomtól, amit valaha is elviseltem… mégis ezerszer is elszenvedném ezt a fájdalmat ezért a pillanatért. Gabriel mellettem ült, a mellkasához szorította a pici csomagot, gyengéden ringatva őt. A szeme szorosan