Kennedy

Amikor felmegyünk az emeletre, hogy megmutassuk Haroldnak és Farrahnak a szobájukat, a nővéreim és a bátyáim már elfoglalták a Béta szintet.

– Ó, Kier, annyira sajnálom – mondom, nézve, ahogy a hozzájuk képest normális, de ehhez a falkához képest nagyon zajos módon viselkednek.

– Viccelsz? Nagyszerű! – mondja. – Soha nem volt ilyen nevetés az első falkámban, és itt sincs. Hangos, de jó.

–