Emma a két ikergyerekére nézett. Csendben álltak előtte.

Szemük könnyekkel volt teli, ahogy az övé is.

De nem engedhette meg magának, hogy sírjon. Most nem.

Ha összeomlana előttük, sosem hagynák, hogy elmenjen.

Így Emma inkább mosolygott.

Egy ideges, gyenge mosoly, ami alig leplezte a benne tomboló vihart.

Lehajolt, és átölelte őket, beszívva a hajuk illatát, és arcát a hajukba temetve.

Sokáig tar