– Emma!

A név mennydörgött a beteg asszony álmában, és villámgyorsan felriadt. Csuromvizes volt a verejtéktől.

Nehezen vette a levegőt, és remegtek a kezei, ahogy a vékony takarót markolta, amit a nincstelen asszony adott neki.

Az álma annyira valóságosnak tűnt, és egy pillanatig nem tudta eldönteni, hogy még mindig a tűzben van-e.

A tűz olyan valóságos volt.

Még mindig érezte a füst sűrű szagát.