Másnap hajnalban Nellie ébresztette fel Joshuát, aki a karjaiban feküdt.

A kislány az ujjával az arcába bökött. "Apu, miért vagy ilyen jóképű?"

Gyermeki viselkedése mosolyt csalt az arcára. Még álmos szemekkel lágyan összeborzolta a haját. "Nem jó, hogy ilyen jóképű apukád van?"

"Dehogynem!" - mosolygott Nellie, a szeme kis félholdakká húzódott, és megfogta az arcát, majd puszit nyomott az arcára.