"Nigel az én fiam. Semmi köze hozzád! Látni akarod? Majd álmodban!"

"Lu…Luna…" nyöszörgött Fiona, miközben erőtlenül feküdt az ágyon. Arca kellemetlen, lilás árnyalatot öltött a nehezített légzés miatt.

Megpillantott valakit, aki kinyitotta az ajtót, és gyengén felkiáltott: "Joshua… Joshua… Ments meg…"

Mielőtt Joshua egyáltalán kinyitotta volna az ajtót, már hallotta Fiona és Luna vitáját a szobán