Charles azonban teljes erejével megragadta Luna kezét, elszántan, hogy nem engedi el.

– Luna – nyögte mély, rekedt hangon. – Láttad, hogy nézett ki az édesanyád. Ha nem jössz, ma már nem élne. Kérlek, könyörgöm…

– Kérlek, ne menj el. Maradj velünk, jó?

– Elismerem az összes hibámat, amit a múltban elkövettem, és megígérem, hogy a jövőben jóváteszem őket…

– Nincs szüksége arra, hogy jóvátedd neki,