– Nem kell. – Joshua megragadta Luna karját, és egy csipetnyi elégedettséggel a mély hangjában hozzátette: – Hiszen csak leejtetted az ételt, nem mintha ehetetlen lenne.

Ezzel berántotta a szobájába, és becsapta maga mögött az ajtót.

Joshua elegánsan levette a zakóját és a felsőjét, miközben Lunára pillantott. – Csak tedd az asztalra a tálcát.

Luna rápillantott az íróasztalára, ami tele volt papír