Lila szemszögéből:

Először nem éreztem a fájdalmat; a csontjaim ropogása átvágott az éjszakán, visszhangozva a fákon át. A hang sokkal rosszabb volt, mint valaha is gondoltam volna. A hang miatt húztam el a számat először.

Észrevettem anyám aggódó tekintetét, ahogy egyre több ropogást hallottam; a karjaim elképzelhetetlen pozícióban voltak kicsavarodva. A testvéreimet otthon tartotta, míg néhányan