Lila szemszögéből:

"Most megyek," mondtam Enzónak, miközben a hálószobája ajtajában álltam.

Az asztalánál ült, valamit gépelt a laptopjába, és anélkül, hogy felnézett volna rám, azt mondta: "Vigyázz magadra."

Nehéz szívvel hagytam el a lakosztályt.

Igazából nem is beszélgettünk ma reggel óta. Úgy éreztem, mintha minden, amit mondani akartam neki, a nyelvem hegyén lett volna, de nem akart kijönni.