Tizenegy évvel korábban...

– Carter, várj meg! – kiáltottam, olyan gyorsan futva, ahogy rövid lábaim csak bírták. De ő nem állt meg. Ha lehetett, még gyorsabban ment. Mellkasom a kimerültségtől emelkedett, de én csak mentem tovább. – Carter!

– Ne kövess! – A hangja hideg volt, teljesen más, mint annak a fiúnak, akit a legjobb barátomnak hittem.

– De nem mondtad el, mi a baj. Történt valami?

– Semm