Kerry szemszögéből

Silas és én két napig nem beszéltünk. Nos, inkább ő nem beszélt velem. Én próbáltam. Tényleg próbáltam. Sarokba szorítottam a konyhában vagy a lépcsőn, de minden alkalommal elsuhant mellettem, mintha nem is léteznék. Egy pillanatban még ott volt, a következőben pedig egy üres folyosót bámultam. A legtöbb napon annyira emberként viselkedett, hogy elfelejtettem, nem az – egészen a