– Hát, ezen aztán tényleg látszik! De még csak ne is gondolj rá! – Harper nevetett, és óvatosan visszatette a festményt a fadobozba.

– Ez a menyemtől van, különben nem mernék elfogadni ilyen értékes ajándékot. Én már öreg vagyok, a jövő a tietek, fiataloké...

Harper egyre lelkesebb lett, ahogy beszélt. Az arcán összegyűlő ráncok barátságossá tették.

Egészen más volt, mint a szokásos komoly énje.

–