OLIVIA

Reszketés futott végig a testemen, ahogy láttam közeledni, kezében egy újabb tűvel. Már a tűtől is, és Xandertől is féltem, hiszen mindkettő eszköz volt abban, hogy erre a félelmetes helyre kerültem. Bármelyik gondolata is kirázott. Izmaim, melyek egykor futásra készek voltak, most úgy éreztem, mintha vastag cementréteg alatt lennének, mozdíthatatlanul és nehezen.

"Kérlek, Xander," könyörög