– Te... te szívtelen, évszázad gonosztevője! – sziszegte Cameron, a fogcsikorgató csend után reszketett a hangja.

Én csendben mosolyogtam. Ők kezdték az egészet – ők koholtak rám vádakat, ők tervezték a bukásomat –, és mégis, valahányszor sikerült visszavágnom, a saját szemétségüket vetítették rám.

Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy az emberek ennyire szemérmetlenek lehetnek.

Épp befejezni készül